(…) Szerekován János élményt adóan ábrázolta az Incredibile hamis eleganciáját és lelkét vesztett opportunizmusát egyaránt. (…)
(Bauhaus a vérzivatarban – Umberto Giordano: André Chénier – a Szegedi Nemzeti Színház bemutatója az Armel Operafesztiválon, 2012. október 6. – Vétek Gábor Opera-világ.hu)

 

Játék a kastélyban Figaro házassága az alsó-ausztriai Kirchstettenben 2012-09-12

Nyáron Ausztria nem szenved hiányt fesztiválokban. Opera, operett, próza, szimfonikus zene, dzsessz, tánc, film – szinte minden műfaj képviselteti magát a nyári rendezvényeken.

Alsó-Ausztria az idén is kiemelkedő művészeti és kulturális események sokaságát kínálta, jelesül több olyan érdekes programmal készült, melyeket nemcsak szabadtéri színpadokon, hanem különleges helyszíneken mutattak be: többek között műemlékeknél, kastélyokban, kertekben, várakban, sziklaszínpadon, apátságban, sőt strandfürdőben is. Kirchstetten kastélyában és udvarán 1999 óta rendeznek nyári fesztivált, amely a több mint egy évtized alatt jelentős zenei rendezvénnyé nőtte ki magát. A kastély adta lehetőségeket kihasználva mindenféle komolyzenei műfaj: dalest, régizene, népzene, kamarazenei és szimfonikus művek, valamint opera is szerepel rendezvények között. A programok változatossága is jelentősen hozzájárul a fesztivál sikeréhez. Mivel a gazdasági válság ezen a területen is érezteti hatását, a fesztivál csak kis költségvetésű produkciók bemutatására vállalkozik. A fennmaradást szponzorok és önkéntes segítők bevonásával tudják elérni. Lelkes önkéntesek segítik a fesztivál lebonyolítását, a jegyárusítástól kezdve a kosztümvarrás vagy a technikai feladatok ellátásán át a büfé működtetéséig. Sajnos a kastély renoválására sem jutott elég pénz: a homlokzatot szépen felújították, az épület oldala azonban málladozik.

A barokk kastély emeleti báltermében idén egy közkedvelt Mozart-operát, a Figaro házasságát mutatták be, hét alkalommal. A fesztivál hagyományaihoz híven neves, pályájuk csúcsán járó operaénekesekhez ebben az évben is csatlakoztak fiatal, tehetséges művészek. A nemzetközi szereposztásban négy magyar művész neve is feltűnik: például Kolonits Kláráé, aki immár harmadszor tért vissza Kirchstettenbe, hogy nagy sikerű Traviatája és Denevér-Rosalindája után a Figaro Grófnéjaként is elvarázsolja az ottani közönséget. Emellett júliusban Liszt-dalestet is adott a kastélyban, honfitársai, Clementis Tamás és Szerekován János pedig Beethoven IX. szimfóniájában működtek közre szólistaként. (…) Basilio szerepében Szerekován János igen mulatságos perceket szerzett a közönségnek. Igazi karaktertenori képességek rejtőznek személyiségében, remek humorral és kiváló énekléssel formálta meg az álszent kántort (e rendezésben Basilio reverendába bújt zenemester). (…)
(Játék a kastélyban Figaro házassága az alsó-ausztriai Kirchstettenben 2012-09-12 – Jánosi Ildikó Opera-világ.hu)

 

Figaro házassága, másképp

(…) Szerekován János Basilióként hódította meg a közönséget. A Budapesten és Szegeden is egyaránt rendszeresen hallható tenorista komikusként is megállná a helyét. A szerepet nem csupán hangilag tökéletesen megszólaltató Szerekován azonnal a közönség szívébe lopta magát, jeleneteit és egyéb akcióit hangos tetszésnyilvánítással díjazták. (…)
(Figaro házassága, másképp Szerző: Lehotka Ildikó 2012. augusztus 24. Kirchstetten, 2012. augusztus 14. )

 

Fergeteges Figaro – opera testközelben az alsó-ausztriai borvidéken

(…) Üde színfoltja az előadásnak Szerekován János, akit Szegeden számos oratórium és opera-előadásban volt már szerencsém hallani. Basilio-alakítását látva azonban egyértelmű lett számomra, hogy nem a lírai tenor, hanem a karaktertenor szerepek az ő igazi világa. Egyrészt színpadi megjelenése is kiváló karakteradottságokat tükröz, vérbő komikusi vénával bír, s hangja tökéletesen passzol a szerephez. Bízom benne, hogy a jövőben számos karakterszerepben láthatom viszont. Emlékezetes marad színpadi antréja, fekete papi csuhában, széles lábmozdulatokkal, és a zsebéből kilógó piros kockás konyharuhával. A karaktert segítette a jelmeztervező is: vigyázat, kilóg a lóláb! De nagyon! – kiabálja Szerekován mozgása és jelmeze. (…)
(Fergeteges Figaro – opera testközelben az alsó-ausztriai borvidéken zsoly, 2012-08-27 ; 2012. augusztus 8. Ausztria, Kirchstetten KlassikFestival Schloß Kirchstetten MOZART: Figaro házassága)

 

Visszakisasszonyosodva

(…) Miközben divat tenorínségről beszélni, Szegeden inkább tenorbőség tapasztalható.A Francesca da Riminiben négy, itt megint négy jó énekest hallhattunk. SZEREKOVÁN JÁNOS pompásan groteszk figura, nagyszerűen hozza Goro gátlástalan pénzéhségét. Erőteljes tenorjának számtalan hangszínét használja. (…)
(Puccini: Madama Butterfly; 2012 Március 16. Szegedi Nemzeti Színház; Márok Tamás „Muzsika 2012 Május)

 

Szimfonikus költemény és requiem

(…) Somogyi-Tóth karmesteri fejlődését mindig rokonszenvvel figyeltem, most azonban valami egészen új történt: úgy gondolom, ezzel a Psalmussal berobbant a magyar zenei élvonalba. Rögtön hozzá kell tennem azonban, hogy mindehhez ragyogó partnerei voltak. SZEREKOVÁN JÁNOS, akivel, bevallom, korábban nem találkoztam a hangversenypódiumon, az általam valaha hallott legrátermettebb Zsoltárosok közé tartozik: éneklése egyszerre szárnyalóan erőteljes és megindítóan őszinte, hanggal, technikával biztosan, mégis magamutogatás nélkül győzi a rendkívüli nehézségeket, deklamációja erőteljes, lírai pillanatai pedig megindítóan hitelesek. (…)
(Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus; 2012 Március 20 Budapest Tavaszi Fesztivál; Malina János „Muzsika 2012 Május)

 

Alternatív fesztivál

Goro szerepe nem olyan hálás, és nem is olyan könnyű. Talán Miméhez hasonlíthatnám. Pitiáner intrikus, aki véletlenül sem énekelheti túl a főszereplőket, ugyanakkor a karakternek nagyon is jelen kell lennie. Szerekován Jánosnak jutalomjáték.
(Alternatív fesztivál (A Pillangókisasszony Szegeden) – dni -, 2012-03-19 [ Operabemutatók ])

 

Nyomokban Puskint tartalmazhat
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin– felújítás a Szegedi Nemzeti Színházban, 2011. január 23. 2011-02-23 Csepelyi Adrienn

Triquet-t Szerekován János énekelte, az előadás egyik szép pillanata volt az ő belépője, mint ahogy Vajda Júlia Larinája és Szonda Éva Filipjevnája is élmény volt: jelenlétük, méltóságuk van a színpadon, s míg Szerekován megcsillantja komikusi vénáját, a két hölgy igazi drámai jelenség.

 

Haydn és „A lélek gyökerei”

A szimfónia és a vonósnégyes mestereként számon tartott Joseph Haydn egyházzenei munkásságának gyökereibe vezette be a hallgatóságot a Pécsi Szimfonietta és a Heidelbergi Madrigálkórus szeptember 4-én. A Pécs-Kertvárosi Református Templomban megtartott közös hangversenyen a C-dúr „Cecília” misét adták elő. Másnap, a Barbakán várároknál az Arco Trió „A lélek gyökerei” című lemezbemutató koncertjén baranyai nemzetiségi altatódalokat énekeltek a Pán Balkán Art Piknik keretében.

A Pannon Filharmonikusok szimfonikus kamarazenekara, a Pécsi Szimfonietta június elején már adott egy nagy sikerű koncertet a Gyárvárosi templomban, ahol zárásként Haydn Medve szimfóniája szólalt meg a régizene legjobb tradícióit idéző előadásban.

Mostani koncertjükre Gergely László koncertmesterrel készültek fel egészen magas színvonalon, Haydn egyik Pécsett ritkán hallható egyházzenei remekének, a vélhetőleg 1766-ban komponált C-dúr „Cecília” misének előadására, melyet a koncertmester személyes kapcsolatai révén a Heidelbergi Madrigálkórussal adtak elő.

Az 1971-ben alapított német együttes 2007-ben már szerepelt az akkori európai kulturális fővárosban, Nagyszebenben. A két város együtteseinek közös szereplése rangos zenetörténeti tett volt, melynek révén a fiatal Haydn a barokk hagyományokra és Bachra visszatekintő, de már sok önálló vonást felmutató egyházzenei stílusába nyerhettünk betekintést.

A megbízható, jó teljesítményt nyújtó zenekar mellett a koncertet vezénylő Michael Sekulla által vezetett német kórus 30 fős létszámát meghazudtoló, ízlésesen erőteljes dinamikával megfelelő alapját adta a miseszöveg kibontásának. Talán egy-két helyen lehetett volna árnyaltabb is a hangzás.

A négy fiatal szólista: Barabás Annamária (szoprán), Simon Krisztina (alt), Szerekován János (tenor) és Bakonyi Marcell (basszus) mind egészen kiváló hangi adottságokkal rendelkeznek, a szoprán és a tenorista zeneileg is rendkívül magas színvonalat produkált.

Különleges zenei élményt jelentett az Arco Trio „A lélek gyökerei” című lemezbemutató koncertje, melyen baranyai nemzetiségek német, székely, szerb, cigány és horvát altatódalait adták elő, az azokat gyűjtő és vetített formában közzétevő Rozs Tamás zeneszerző, csellista sokszínű feldolgozásaiban. Az alapot természetesen az Arco etnojazz világa adta, melyben a sokszínűen játszó-éneklő zenekarvezető mellett a hegedűjét pengetős és ütőhangszerként, de vonójával is virtuózan kezelő Kovács Márton is főszereplő volt.

Ugyanígy különösen szép tónusú szaxofonhangjával remekelt Gáspár József. De ezúttal két ragyogó énekesük is akadt Felcser Judit és Kiss Edit személyében, akik közül előbbi egészen tökéletesen illeszkedett az etnohangzásba. A két német altató kissé Haydnt idéző, Rozs Tamás-féle vonósnégyes átültetésében pedig a Pannon Filharmonikusok muzsikusai: Pothorszky Tünde, Zsoldos Attila, Pálmai Ilona és a csellista Gácsik Veronika voltak a produkció „klasszis” teljesítményt nyújtó klasszikus partnerei.

Kovács Attila írása

 

Rossini: Ory Grófja
Szeged 2010, Szegedi Opera Klub
A Kéjleső Útja Rossini Ory-ja a Szegedi Nemzeti Színházban

Mindenekelőtt a legteljesebb elismerés a szegedi operacsinálóknak: más operaház (hangsúlyozom, operaház, amely csak dalművekkel foglalkozik, egyéb művekkel nem) örül, ha egy szereposztásnyit gyüjt össze Rossini búcsú-vígoperájához, Szeged két teljes csapat torok-akrobatát állított ki. Ez akkor is komoly érdem, ha Szeged, hasonulva a nemzetközi gyakorlathoz, ma már nem a saját állandó társulatára épít, hanem produkciókra szerződtet. Ezt azonban – hagyományaihoz méltóan – meglepő bátorsággal teszi: az Ory két gárdájában egy ragyogó újonc koloratúr-szopránt vezetett be a magyar operaéletbe, s volt bátorsága a tenor főszerepet is alig ismert énekesekre bízni, akik ezt a bizalmat meg is hálálták. (….) A két „kéjleső” tenorista kiemelkedőt nyújtott. Szerekován János a szó széles értelmében drámai tud lenni ebben a komikus szerepben. Nem egyszerűen komédiázik, érdekes emberi sorsot sejtet meg ennek a szenvedélye által űzött férfinek a jelmezében. Képes például arra, hogy a saját apródjával énekelt duettben egy pillanatra felkeltse a gyanút: hátha Isolier felismerte őt. A II. felvonás csodálatos tercettjében elemelkedünk a földről, annyira igazi szenvedéllyel szólítja meg a vágyott asszonyt. (….) Mindent összevéve, nagyon örvendetes, hogy a „kéjleső” útja Szegedre vezetett, s kívánom, hogy a beharangozott pesti kiruccanás is sikerrel járjon.

-bölcsész-

 

Bach: Máté Passió Craiova,
Románia 2007 – Anca Florea – Online Gallery

Egy igazi jelenség volt Szerekován János tenor énekes, aki Marosvásárhelyen született, viszont ma már Magyarországon énekel, lenyűgözve közönségét a hangjának melegségével és szépségével, stilisztikailag tökéletesen adekvát előadásmódjának finomságával és árnyaltságával

 

Rossini: L’italiana in Algeri
Budapest 2008 – Café Momus

A mérleg pozitív serpenyőjében volt még Lindoro rettentő szerepével Szerekován János is. A szólam, a koloratúrtenor, mint olyan, kiveszett Magyarországon Réti Józseffel. A Réti utáni nemzedék pótmegoldásai között üde színfolt Szerekován alakítása. Énekesi oldalról közelíti a feladatot, viszonylag biztosan uralja a szokatlan és nehéz technikát igénylő szerepet. A rendezői plusz (melyben ő beszéli mindkét nyelvet) a játékmesteri feladatot is kiosztotta rá, melyet tisztességgel ellát.

 

Mozart: Don Giovanni
Szeged 2007 – Márok Tamás – Színház.net

Szerekován János abban különbözik K. T.-tól, hogy ő született Mozart-tenor. Így a két áriát a valódi hangján énekli el, amitől rögvest érezzük: Ottavio érzelmei őszinték Anna iránt. Miközben nevetünk rajta, sajnálni is tudjuk. Különösen a „Dalla sua pace” válik nála fontossá, amit egyébként K. kihagy.

 

Donizetti: Don Pasquale
Szeged 2005 – Tallián Tibor – Muzsika

Igen, így akarja a föld szelleme; Alva, azaz Ernesto nem tehet semmiről. Szerekován Jánoséhoz foghatóan képzett lírai bel canto-tenort magyar színpadon ritkán hallani. Pasztelles, fedett színezete és viszonylag kis volumene elzárja ugyan az orgánumot a hősibb szerepkörtől, és megfosztja a széles közönséget lázba hozó hatás lehetőségétől, de a 19. század első felének olasz és francia lírai tenorszerepeiben (meg persze Fentonként és Rinuccióként) örömmel halljuk az ilyen bensőséges énekmodort. Ernesto sokat és szépeket énekel; f-moll áriáját a Rake’s Progress egyik legszebben szentimentális részletében vélem viszonthallani, az A-dúr szerenád Schubert Fischermädchenjének és Mendelssohn gondoladalának bájával vetekszik, és ki ne őrizné a legkedvesebb éjszakai operarészleteinek képtárában a Norinával énekelt duettet, hajlításban kiénekelt magas cisz-szel a tenor szólamában! Ebben az előadásban végre az szólalt meg, amit Donizetti elképzelt – rezgésszám szerint Ernesto alsó szextpárhuzamban kíséri Norinát, mégis úgy hangzik e hamisítatlan nászzene, mintha az extrém magasságban kalandozó tenor gyengéden fölé hajolna a mély regiszterben tartott lágy, telt, mezzós szopránszólamnak.

Back To Top